Izbuc kolostor és a Gyógyulás Forrása, ahol a hitnek gyógyító ereje van

Az Izbuc kolostor a Béli-hegység erdeinek közepén, Kerpenyéd községben, Kalugyer faluban van. A zarándokhely hívők ezreinek úticélja, egyházi ünnepek kiemelten fontos színtere a kolostorban működő Nagyboldogasszony temploma és a kolostor közvetlen közelében fakadó Gyógyulás Forrása.

1903-ban alapította Atanasie Popescu arhimandrita (főapát), azon a helyen, ahol úgy hitték, hogy egy remeték által épített kunyhó állt a XI-XII. században. A szerzetesi rend összefüggésbe helyezi a Prislop kolostori szeretesek 1772-es menekülését, akik a lakatlan, vad Béli-erdőben találtak menedéket maguknak. A rend többször feloszlott és újjászületett. 1947-ben a kolostort banditák támadták meg, egyes források szerint betyároknak álcázott kommunisták voltak, akik minden erejükkel a szent helyek megszüntetésén munkálkodtak. A támadók minden szerzetest megöltek egy kivételével, akinek sikerült az erdőbe menekülnie. Ő egyedül tartotta ébren a hit lángját, egészen 1954-ig, amikor hozzá csatlakozott Ioanichie Popescu ieromonáh. Később, Vasile Coman ortodox püspök keze alatt a kolostor virágzásnak indult.

Az Izbuc elnevezés románul forrást, a földből feltörő vizet jelent. Gyógyhatása nem csak a testi bántalmakra hat, a zarándokok lelki sérüléseik gyógyulását is a forrástól remélik. A hely eredetmondája egy vak fiúról szól, aki eltévedt az erdőben, majd a forrás csobogását hallva, követte azt és ivott a hűs vízből. Megmosta az arcát is a forrás vizében, és a látása csodával határos módon visszatért. De nem csak a forrásnak van csodatévő ereje, hanem a Mária ikonnak is. A szentkép az Athos hegyi ikonról készült másolat, amiről azt tartják, hogy nyugalmat és békét ad a hozzá imádkozók életére, a nőket pedig termékennyé teszi.