Sólyomkővár

A közigazgatásilag Élesd városhoz tartozó Sólyomkőpestes faluban található várat Solyomkő várának hívják. 1306-ból származik az első írásos bizonyíték a várról, olybá tűnik, hogy az erőd egy menedékhely és védelmi építmény volt a tatárjárás idejétől (1241–1242).

A várat Geregye Pál, magyar nemes, IV. Béla király bírája építette. A vár egy 500 m magas kősziklára épült, erről a kőről kapta a nevét. Az alapítók úgy vélték, hogy senki nem tud felmászni a Sólyomkőre, csak a levegő vitézei, a sólymok. Évszázadokon keresztül szolgált a vár a Bisztra-völgyi nemesek központjaként, mely helyileg a mai Bihar és Szilágy megye egyes területeit fogta össze. Idővel a vár urai nem kevesebb mint 47 falvat birtokoltak egészen Bánffyhunyadig kiterjedően. A vár az idők hosszú során végig magyar és román nemesek kezén volt, aki a szomszédos területeket is uralták. A bevehetetlen sasfészek neve olyan nagy családok neveivel fonódik össze, mint: Borsa, Dragffi, Bánffy, Báthory, Rákóczi vagy épp Movileştii vagy Constantin Şerban aki Havasalföld, később Moldva vajdája. A nagyváradi török pasaság idején (1660-1692 között) a sólyomkőpestesi vár török helyőrség volt.

1771-ben a Habsburgok aládinamitozzák az erődöt, amely menedékként szolgált a Birodalom ellenzőinek. Ma egy romantikus úti cél lett a sziklán álló vár, amely mintha el lenne átkozva. A vár fontossága abban is meglátszik, hogy urai több ország nemeseiként váltogatták egymást, viszont nagy gyakorisággal, Sólyomkővárnak sosem volt túl hosszú ideig egyetlen ura. A természet vájta boltozatok, alagutak, barlangok egy sor legendát szültek kincsekről és ide kötődő viharos sorsokról.