A vidéki élet varázsa

Az Ér és a Berettyó folyók vidékén emberemlékezet óta együtt élnek a magyarok a románokkal, ez a fúzió szülte azt a különleges életformát, ami erre a vidékre jellemző. Évszázadokon keresztül együtt halásztak ezen a deltához hasonló mocsárvidéken, bort facsartak a szőlőtövek gyümölcséből, a konyha titkait pedig generációkon át kincsként őrizték. Ezt az idilli életet a kommunizmus a mélységeiben felkavarta, mára elcsitulni látszik a zavar és a régi élet kezd új szárba szökkenni. A vidéki mélység csendjére, egy tiszta bor gazdag aromájára vagy nagyanyáink konyhájának kiforrott ízére vágyók jó helyen járnak, ha Bihar megyének az észak-nyugati lankáin keresik mindezt.

A kulturális tradíciókat majdhogynem istenítve őrzik a helyiek, folyamatosan kutatva a természettel való harmóniát. A hagyományos ételeik, főképp a magyaros konyha megköveteli a Diószegen és az Érmihályfalván termelt borok kíséretét. Az illatos italukat féltve őrzik a két-háromszázéves borospincék, melyek utcákba rendeződve sorakoznak a székelyhídi, szalacsi, szentjobbi és szentimrei dombok oldalain, ritka szívdobogtató látványt festve a térségnek. Szalacson például több a pince, mint a lakóház, nem véletlen hát, hogy a községet az „ezer pince falujá”-nak hívják.